EQ fejlesztés játékosan

Nagyon fontos az érzelmi intelligencia és együttműködés fejlesztése már egészen kicsi korban. Sajnos egyre nagyobb arányban kerülnek be az óvodákba, iskolákba olyan kisgyerekek, akik különböző okok miatt alacsony érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Sok esetben szocializációs deficit, a médiából, vagy a családból hozott negatív minták okozzák a normaszegő viselkedést, melynek következménye az állandó veszekedés, a durva, a másik testi épségét is veszélyeztető verekedés, agresszió, egymással szembeni intolerancia, árulkodás, csúfolkodás, önzés, egymás piszkálása, önkontroll nélküli versengés, együttműködés hiánya.

Nehéz így eredményes munkát végezni, pedagógusoknak és tanítványoknak egyaránt. Az alacsonyabb önbecsüléssel rendelkező gyerekek életre szóló lelki sebeket szerezhetnek, de a többiek, még az agresszív viselkedésűek is csak vesztesei lehetnek ennek a helyzetnek. Ha sikerül megingathatatlan empátiával, bizalommal kaput találni azoknak a gyerekeknek a lelkéhez, akik különböző fejlődési és szocializációs okok miatt nehezen illeszkednek be a csoportba, először zavarba jönnek a számukra szokatlan hangvétel miatt, majd együttműködőbbé válik a viselkedésük, egy idő után pedig javul a magatartásuk és figyelmesebbek, együttműködőbbek lesznek. Szerencsére az érzelmi intelligencia kevésbé függ attól, hogy milyen képességeket örököltünk a szüleinktől és bármilyen életkorban fejleszthető. Óvodás korban elsősorban az érzelmek felismerése, néven nevezése a fontos, ha ez már jól megy, akkor továbbléphetünk az érzelmek kezeléséhez, az önkontroll kifejlesztéséhez. A sikeres tanulási folyamathoz nagyon fontos az önmotiváció, amelyhez a fejlett érzelmi intelligencia segíti a gyermeket és a felnőtteket is. A társas kapcsolatok minősége pedig csak akkor lesz jó, ha a gyerkőc képessé válik mások érzéseinek felismerésére, belehelyezkedni a másik helyzetébe és empatikusan kezelni a kapcsolatait.

Több kutatásból is az derült ki, hogy az oktatási intézményekben megszerzett ismeretek, az értelmi intelligencia, vagyis az IQ kisebb mértékben lesz az életre szóló boldogulás záloga, mint a magas érzelmi intelligencia, ami szerencsére korhatár nélkül fejleszthető.  Az eltérő szociális, kulturális különbségek akkor egyenlíthetők ki eredményesen, ha egészen kicsi korban nyitottá és befogadóvá válnak egymás iránt, nem akarják mindenáron a másikra kényszeríteni véleményüket, hanem elfogadják, és megértik, hogy egymás mellett békében megférhetnek különböző identitású, szociális és kulturális háttérrel rendelkező emberek.

Az egymással való együttműködés megtanítása pedig olyan személyiségjegyeket erősít meg bennük, ami felnőtt korukban alkalmassá teszi őket arra, hogy mind a családi életükben, mind a munkahelyükön átlássák és meg tudják oldani a problémáikat, kreatív, az életüket aktívan irányító csapatjátékossá váljanak.