Kreatív vizuális technikák

Pedagógusként számtalanszor tapasztaltam, hogy az alkotó tevékenység, “kreatívkodás” nagyon jó hatást gyakorol a gyerekek fejlődésére. Manapság, amikor nincs idő semmire, mindent azonnal akarnak a gyerkőcök, képtelenek hosszabb ideig valamire koncentrálni, az időtöltés, szórakozás egészen más minőségét tapasztalhatják meg, ha rákapnak valamilyen kézműves tevekénységre. És közben szinte észrevétlenül javul a koncentrációs képességük, a finommotorikájuk, szárnyra kap a fantáziájuk és türelmesebbek lesznek!

Miért is jó, ha a gyerkőcök saját kezükkel alkotnak, mindenféle jópofa tárgyakat készítenek, vagy papírból virágot hajtogatnak anyák napjára?

Mert rendkívül könnyen és természetes módon, mindenféle fejlesztő foglalkozás nélkül fejlődik a finommotorikus képességük, összehangolódik az agy munkája és a kéz tevékenysége, hiszen kitalálják, hogy mit szeretnének alkotni és meg is megvalósítják azt. A tanulási folyamat annál mélyebb, minél több érzékszervünk vesz benne részt. Gyerekkorban talán az egyik legfontosabb a tapintás, a kézzel való ügyködés.

Fejlődik a fantáziájuk, hiszen szabadon alkothatnak. Komolyabb kézműves munkák esetében – szövés, fazekaskodás, tűzzománc, stb. – először a technikát kell megtanulni, és sokat gyakorolni. Ha már birtokában vannak a technikai tudásnak, akkor tényleg csak a fantáziájuk szabhat határt az alkotásnak. Minél magabiztosabbak, annál felszabadultabban használják, ötvözik majd az elsajátított fogásokat.

A manapság sajnos ritka erény, a türelem is sajátjuk lesz szép lassan, és ez igencsak fontos szempont ebben a felgyorsult világban, amikor a gyerekek mindent most, rögtön akarnak. Például, ha só liszt gyurma figurákat készítenek, meg kell várniuk, amíg kiszáradnak és utána lehet kifesteni és játszani velük. Ha papírmaséból szeretnének álarcokat készíteni, az is több napos elfoglaltság a rétegek száradási ideje miatt, de egy kötött, vagy horgolt babaruha elkészítése sem öt perc.

Kudarctűrésre tanít, hiszen a gyerekek megismerik saját korlátaikat. Hiába szeretnének, nem tudnak azonnal olyan szép és tökéletes munkát készíteni, mint amilyet elképzeltek, ahhoz sokat kell gyakorolni, újra és újra nekifutni az alkotásnak. A kritizálás, csak a negatívumot kiemelő vélemény azonban örökre elveheti a kedvüket a kreatívkodástól, mert azt a meggyőződést alakíthatja ki bennük, hogy ügyetlenek.

A gyerek, aki alkothat, kreatívkodhat, eszközt kap a kezébe, amellyel sikerélményhez juttathatja önmagát. Kutatások szerint a kreatív, kézműves és művészi tevékenység aktivizálja az agy boldogságközpontját, így már érthető az alkotásban elmerült gyerekek harmóniát, derűs nyugalmat sugárzó arckifejezése.

Hány családban okoz problémát, hogy a gyerekeket nem lehet kirobbantani sem a tv és a számítógép elől? Pszichológusok és oktatási szakemberek kongatják a vészharangot, a napi átlag 4-5 óra képernyő előtt eltöltött idő súlyos, a családok életét megkeserítő nevelési gondokat okozhat később. Ha a gyerkőc már rákapott a festésre, origamizásra, vagy gyöngyfűzésre, kavicsfestésre, akár órákig képes csendben, elmélyülten alkotni. Ahhoz azonban, hogy ez az idilli állapot bekövetkezzen, először bizony oda kell ülni melléjük és zokszó nélkül tudomásul kell venni, hogy a kreatívkodás némi felfordulással, maszatolással jár.

Meggyőződésem, hogy az alkotó tevékenységben nem a produktum tökéletes mivolta a lényeg. Fontos, hogy ezt a gyerekek is megértsék, mert sokan 4-5 éves korukra eljutnak odáig, hogy inkább nem is próbálkoznak, képesek azt mondani magukról, hogy bénák, ügyetlenek és inkább kézbe sem veszik az ecsetet, ollót. Bátorítani kell őket, hogy megtalálják azt a kreatív elfoglaltságot, amelyben teljesen el tudnak merülni, megfeledkezni a külvilágról, és amelyben önbizalmuk, pozitív önképük fejlesztéséhez eszközt kaphatnak a kezükbe!

Sokszor volt alkalmam megfigyelni, hogy a gyerekek milyen elmélyültek alkotás közben. Szemmel láthatóan belefeledkeztek a munkába, ilyenkor az arcukon nyugalom, derűs koncentráltság látható. Vallom, hogy a tökéletes végeredménynél sokkal fontosabb az a pozitív, szárnyaló lelkiállapot, melyet a gyerekek minden egyes alkalommal átélnek, amikor kedvenc foglalatosságuknak hódolnak, és ami teljes bizonyossággal hozzájárul személyiségük fejlődéséhez.

Szerkesztés