Így csináld, lépésről lépésre

Hamis batik technika

Ezzel a technikával látványos, színpompás és karakteres képeket hozhatunk létre. A gyerekek is szívesen vesznek részt az alkotásban, lenyűgözi őket az élénk színekkel való “varázslás” Tapasztalatom szerint azok a gyerkőcök is – akik amúgy nem barátai a ceruzának, rajzolásnak, színezésnek – teljesen el tudnak merülni az alkotó folyamatban és kreatívkodásuk végeredménye egytől egyig gyönyörű, színpompás munka lesz.

A farsangi álarc esetében előre kinyomtatott formákkal dolgoztunk, itt a rajzolás folyamata értelemszerűen elmaradt. A többi kép esetében a gyerekek fekete filctollal megrajzolták a motívumokat – házak, növények, gyerekek, háttérben szivárvány, nap, felhők, stb. – majd olajpasztell krétával kiszínezték a rajzot. Amikor készen lettek, púdert szórtam a felületre és ők vattával, körkörös mozdulatokkal beledörzsölték a felületbe. Ezután anilines vízfestékkel húzták át a felületet. A kész műveket újságpapír közé téve, egy mosogatószivacs puhábbik felével szépen átsimították, úgy, hogy a kép minden részét érje a simogatás. Ezután következett a “varázslat”, az újságpapír rétegek közül előbukkanó, gyönyörű színekben pompázó festmény, ahol a zsírkrétával vékonyabban fedett felületek közé befolyt festék gyönyörű, látványos színkombinációkat hozott létre. Tovább fokozható a hatás, ha egy-egy részletet száradás után vékony filctollal kiemelnek, vagy, ha egy hegyes tárggyal, pl. saslik pálca, hegyével további motívumokat, díszítéseket karcolnak a zsírkrétával fedett felületekbe.

Akvarell technikák gyerekekkel

Óvodáskorú gyerkőcöknek igazi élmény, ha kipróbálhatják, hogy vízfestékkel micsoda különleges színhatásokat, érhetnek el. A színek összemosódásához szükséges, hogy a felületet megvizezzük, ezért ha lehetőségünk van rá, akkor jobb minőségű, vastagabb akvarell papírt szerezzünk be. Akkor sincs azonban baj, ha csak a hagyományos, famentes rajzlapon dolgozik az ifjú művész, a próbálkozáshoz, kísérletezéshez az is megteszi. Ekkor azonban óvatosabban bánjunk a vízzel és a nedvességtől hullámosra száradt művet egy vastagabb, súlyosabb könyv – mondjuk enciklopédia – lapjai között próbáljátok kiegyenesíteni.

Az A felső sor képein az a folyamat látható, amikor a festék felvitele után, a még nedves lapra nagy szemű sót szórtam, mely magába szívva a festéket érdekes felületet eredményez. A teljes száradás után a sót lesöpörjük a papírról, a helyén apró buborékok, körök maradnak. Tovább fokozhatjuk a hatást, ha a festményt összegyűrt frissen tartó fóliával takarjuk le. A gyűrődések mentén éles kontúrokkal határolt, sötétebb és világosabb foltok keletkeznek a száradás során. Az alsó sor első képére még nedves állapotában citromlét csepegtettem le, ahol a savas folyadék a festett felületre cseppent, ott kontúros, világosabb foltok keletkeztek.

Egyszerű téli utcaképet készíthetünk fehér olajpasztell kréta és akvarell festék segítségével, akár néhány perc alatt. Hajtsuk félbe a rajzlapot a rövidebb oldalánál fogva, majd hajtsuk ki. A hajtást húzzuk át vastagon az olajpasztell krétával, ezután tetszés szerint rajzoljunk házakat, fákat, hóesést a vonal feletti részre. Ezután újból hajtsuk félbe a rajzunkat, majd simítsuk alaposan át az egész felületet, hogy a kréta körvonalai az alsó részt is befogják. Újból kihajtjuk a lapot és a felső oldalra felvisszük a vízfestéket, hagyjuk, hogy az egymást követő színek egymásba mosódjanak. Ha készen vagyunk, akkor ismét összehajtjuk a lapot és alaposan lesimítjuk. Érdemes újságpapír közé tenni és egy száraz mosogatószivaccsal végezni a simítást. Ezután széthajtjuk a művet és gyönyörködhetünk a téli táj tükröződésében.

Hasonlóképpen készültek ezek az egyszerű hópelyhek. A körlapot félbe, negyedbe, majd nyolcadba hajtjuk, majd kisimítva a hajtásvonalak mentén áthúzzuk fehér színű olajpasztellel. Tetszőleges mintázás után átfestjük kék, lila, zöld akvarell festék árnyalataival, úgy, hogy a színek egymásba folyjanak. A telt színek eléréséhez szükséges, hogy jó minőségű pigmenteket tartalmazó festéket használjunk, például anilines akvarell festéket.

Gyerekrajz vegyes technikával

Óvodás korú gyerekek egyik kedvenc elfoglaltsága a rajzolás, színezés. A kicsiknél érdemes olyan eszközöket, módszereket választani, amelyek segítségével könnyen színes, látványos nyomot hagyhatnak a felületen, mivel így nagyobb erőfeszítés nélkül alkothatnak esztétikailag is élvezhető, látványos munkákat. Ez segítségükre lesz abban, hogy az önbizalmuk, alkotó kedvük kialakuljon és nagyobbacska korukban is hódoljanak a kreativitást nagy mértékben növelő foglalatosságnak. (ujj, tenyér, talp nyomda, lufi, szivacs, buborékfólia, krumpli nyomda, vízfestékkel paca képek készítése, stb.)

A vizuális kultúra iránt fogékony, középsős és nagycsoportos gyerekkel már komolyabb alkotásokat is készíthetünk többféle technika egyidejű felhasználásával.

Ha szeretnénk, hogy látványos, színes képek szülessenek, akkor arra kell törekedni, hogy a teljes felületet használják a rajzhoz és a színek is megfelelő kompozícióban jelenjenek meg. Ezeken a rajzokon a lágyabb hátteret vízfestékkel készítették el, míg a kisebb rajzok harsány színű olajpasztell krétával lettek kitöltve.

A technikák sorrendje: Először a kontúrokat rajzolják meg fekete filctollal, majd a kisebb részeket töltik ki olajpasztellel. Ezután a hátteret húzzák át vízfestékkel, mely lepereg az olajpasztell felületről, így bátrabban dolgozhatnak az ecsettel. Anilines vízfestéket használtunk, mivel ennek teltebbek a színei. Tovább fokozható a hatás, ha egy – egy kisebb felületen színes tintát dörzsölnek be, illetve, ha a vízfesték száradása után filctoll segítségével további részletekkel gazdagítják a képet .

Szövés

Mit nevezünk szövésnek? A szövés kézi vagy gépi eljárás fonalak feldolgozására. A szövés eredménye a szövet vagy szőttes. A szövés textilanyag készítése úgy, hogy a fonalakat egymással derékszögben keresztezik, és a tartás érdekében összefűzik. A széleket eldolgozzák.

A szövés kezdetei a civilizáció kialakulásához nyúlnak vissza. Eleinte faágakból összetoldott keretet vagy rámát használtak szövéshez, a fonalat pedig természetes szálak, például hasított sás adták. Régészek már az ókori sírokban is találtak kimutatható szövetmaradványokat. Az i. e. 6. századi görög vázaleletek díszítésén szövőket is láthatunk más mesterségek megjelenítésével együtt. Közismert az Odüsszeiából Pénelopé szövőszéke, amelyhez teljesen hasonlóak láthatók szerte a világban, a múzeumokban, skanzenekben, és még ma is használatosak a népi mesterségeket űzők körében. A szövőszék már egyszerű gépnek tekinthető. Az ipari forradalom hajnalán a szövőgép is megszületett.

A kézi szövés kellékei: szövőkeret, -ráma, alapanyag (fonal), keresztfonalat továbbító szerszám (vetélő vagy csónak). A szövéshez kétféle fonalat használnak: láncfonalat és vetülékfonalat. Menete a következő: A láncfonalat a keretre függőleges irányban folyamatosan a vetülékfonal keresztmetszetének megfelelő távolságban szorosan felvezetik, kifeszítik. Így keletkezik egy olyan álló fonalsor, amelybe a vetülékfonalat alulról és felülről váltakozva be lehet fűzni. Ez a keresztirányú befűzés ismétlődik úgy, hogy az előző sor alulról történő átfűzése felett felül, illetve az előző sor felülről történő átfűzése felett alul legyen az átfűzés, s végül kialakul a szövet. ( Wikipédia )

Szövés tanítása óvodás gyerekeknek: A szövés megtanulását az óvodában először nagy méretben papírszövéssel érdemes elkezdeni. Itt több dologra kell egyszerre figyelni a gyerekeknek: magát a szövést elsajátítani, figyelni arra, hogy a következő sor ne ugyanoda kerüljön és a színek ritmikus váltogatása is fontos. Ezáltal fejlődik finom-motorigájuk, ügyesedik, erősödik a kéz izomzata, fejlődik a szem – kéz koordináció és nem utolsó sorban erősödik kitartásuk, alakul feladattudatuk. Amikor ez már jól megy, a gyerekek kartonpapírból szövőkeretet kapnak, felvágunk többféle színű polár csíkot és elkezdtünk textilt szőni. Itt is különálló szálakkal dolgozunk, s begyakoroljuk a fonál váltást. Majd végül a különböző formájú szövőkeretekkel, esetleg szövőszékeken kezdődhet a varázslás.

Szövés oktatás az óvodában kapcsán sokféle használati tárgyat, játékot (síkbaba, tűpárna, tarsoly, mozaikkép stb.) készíthetünk ezen olcsó, könnyen beszerezhető alapanyag, segítségével, melynek mérete és formája könnyen alakítható a készítendő tárgy igényének, megfelelően. Minden olyan vastagabb karton megfelelő, amely a láncfonalak húzóerejét bírja, azaz nem gyűrődik, hajlik össze. Hengeres szövésnél pl.a háztartásban illetve iparban keletkezett papírhengereket használhatjuk e szövésre. (WC papír guriga, papírtörölköző hengere stb.) Készíthetünk segítségével babát, bábut, állatkákat, tarsolyt stb. Vagdossuk be egyenlő távolságra a henger alsó és felső peremét (l cm távra és mélységre, vigyázva a páratlan számú résre). Szőhetünk az ovisokkal szögletes formán is. Tetszőleges méretű kartonlapot vágjunk ki, melynek mérete a készítendő tárgy méreténél nagyobb legyen! A lap alsó és felső oldalán azonos, körülbelül másfél centiméteres bevágásokat ejtünk egymástól egyenlő (0,5 cm) távolságra. A felvetés kétféleképpen történhet. Csak az egyik oldalán vetünk fel. A szélsőbevágásba bevezetjük a láncfonal végét, melyet szabadon hagyunk, majd azt felfelé vezetve a felső első nyílásba tesszük, a hátoldalon a második nyíláson át előre hozzuk, és lefelé folytatjuk a fonal útját, majd ismét föl, addig, míg a bevágások tartanak. A hátoldalon a két fonal véget összekötjük. Vigyázzunk arra, se túl feszes, se túl laza ne legyen a felvetésünk! Mindkét oldalára felvetünk a kartonlapnak, ha hosszabb szőttest szeretnénk szőni, mint a laphossza. A felvetés az előzőtől abban különbözik, hogy itt körbevisszük a láncfonalat a papírlapon. (https://kiskavicsok.hu/szoves-oktatas-az-ovodaban/?fbclid=IwAR17t4ZiNMVn5P0tEHDQJEnzaHDNm9rShygeUdzDW2BJhgfTQCLOUdy7ghM)

Miért tanítsuk szőni az óvodásokat?

A szövés a következő területek fejlesztését szolgálja:

  • Testséma fejlesztés: az adott tárgyakhoz viszonyított testhelyzet gyakorlása
  • Tapintásos észlelés fejlesztése: a fonal vastagsága, a felvető fonalak távolsága
  • Matematikai képességek fejlesztése (fonal hossza, átmérője, kifeszített felvetőfonalak száma, alapvető téri irányok megismerése: tárgyak egymáshoz való viszonya
  • Tárgyak megnevezése: különféle eszközök, cselekvések megnevezése (fűzni, szőni).
  • Térbeli viszonyok: irányok a szövésnél (előre, hátra), helyzet (kívül, belül, elöl, hátul).
  • Verbális fejlesztés: formák, méretek (a fonal hossza, számossága, sorrendisége – 8 db), tárgyak megnevezése (különféle eszközök), cselekvések (fűzni, szőni), térbeli viszonyok (irányok – a szövésnél előre, hátra, helyzet (kívül, belül, elől, hátul).
  • Létrehozásra való képesség fejlesztése.

A szövés segíti az iskolára való felkészítést, mivel komplex módon fejleszti a finommotorikát. A csukló, az ujjak mozgása a szövéssel, fonással, fűzéssel, sodrással biológiailag is igen sokrétű, és az írás előkészítéshez jobban megfelelő, mint a rajzolás, mintázás. További pozitív hozadéka, hogy a szövéssel a hiperaktív fiúk is igen eredményesen leköthetők. A „gyors” eredmény, a kézmozgás fürgesége, a manipulatív képességek leképzik a testi mobilitást.

https://www.csaladinet.hu/m/hirek/gyerekneveles/jatekok_zenek_foglalkoztatok/23498/szoves?fbclid=IwAR1AA9CHDGXn3n8Bu3VLINglkbGPa0gZsGir7YiHFEwA1n_ZXt6jgDticQw

Papírszövés készítése

Először nagyobb méretben és erősebb tartású papírral dolgozzunk, hogy a gyerekek a szövés technikájára tudjanak figyelni. Két eltérő színű, mintájú A4 méretű lapra lesz szükségünk, az egyiket félbehajtjuk és a hajtástól kiindulva bevagdossuk, úgy, hogy a lap szélétől 2-3 cm maradjon vágás nélkül. A bevágások lehetnek párhuzamosak, de lehet szabálytalan, cikk-cakk, vagy íves formában is bevágni a lapot, annál érdekesebb mintát ad majd ki. A másik lapot csíkokra vágjuk, vagy egyforma, vagy keskenyebb, szélesebb méretben. Érdekes és látványos megoldás, ha előzetesen egymással harmonizáló színekben megfestjük a lapokat és így szőjük meg a mintát.

A másik megoldás, ha különböző formákat – bagoly, fa, levél, stb. – vágunk ki és a fűzésre alkalmas részletet sniccerrel, vagy ollóval bevagdosva és megfűzve alakítjuk ki a mintát.

Szövés kartonpapír kereten

Ha a gyerekek elsajátították a szövés ritmusát, a következő lépés a kartonpapír kereten készült szőttes elkészítése. Először érdemes a papírszövéshez hasonlóan a fonalat, vagy anyagot, szalagot szálakra vágva, soronként megszőni. A keretünk lehet kör, vagy félkör alakú is, a papírtányért például remekül lehet használni ehhez a munkához is.

Egyéb szövési technikák

Szívószálon szövés

Ezzel a technikával síkbabákat, sík figurákat, karkötőket lehet készíteni. A tervezett munka vastagságának megfelelően 3-6 szívószálat egymás mellé fektetünk és felül celluxszal egymáshoz rögzítünk. A fonalat az első és második szívószál között befűzzük, úgy, hogy kb. 10 cm kilógjon a végéből, majd a szívószálak között föl és le fűzzük a fonalat, addig, amíg a kellő hosszúságot el nem érjük. Ekkor minden egyes szívószálba az elkészült munkánál kb. 10-10 cm-rel hosszabb láncfonalat fűzünk, majd a szívószálakról óvatosan lehúzzuk a szövést. Alul és felül is összekötjük a láncfonalakat és kialakítjuk a mű végleges formáját. Összefonhatjuk a láncfonalakat, ha karkötőt szeretnénk készíteni, vagy pl. két oldalra csomózva a bagolynak füleket és lábakat készíthetünk.

CD lemez, papír és műanyag pohár, vagy tányér

A környezetünkben nagyon sok olyan tárgy létezik, ami egy kis fantáziával alkalmas arra, hogy szövőkeretként használjuk. Ilyen lehetőség a rossz, kidobásra ítélt CD lemezek újrahasznosítása. A láncfonal végét a lemez hátoldalára rögzítjük, majd egymástól azonos távolságokra szorosan körbetekerjük a fonalat. Arra vigyázzunk, hogy kör alakú munkáknál páratlan részekre osszuk fel a felületet, mivel így tudjuk a szövést stabilan kialakítani.

A műanyag poharat, tányért a talpáig, aljáig bevágjuk, úgy, hogy páratlan számú darabot kapjunk. A fonalat egy csomóval rögzítve az egyik vájat aljáig lehúzzuk, majd kívül belül vezetve a fonalat körbetekerjük a darabokat, amíg az edény tetejéig nem érünk. Ha készen vagyunk, a fonalat ragasztóval rögzítjük, az alját, tetejét szalaggal díszíthetjük.

Körmöcske, kumihimo

A körmöcske egy kézműves eszköz, mellyel zsinórt, vagy csövet készíthetünk. Már az ovisok is elboldogulnak vele és mivel a  megkötött termék  látványosan kígyózik ki az eszközből, nagyon szeretik is.  A technikával való ismerkedést célszerű saját magunk által készített eszközzel kezdeni, mivel a nagyobb méretű körmökről könnyebben tudják a gyerekek a fonalat hurkolni, mint a fából készült változatáról. Nagyon egyszerű elkészíteni, WC papír gurigára 4-6 fagyis pálcát rögzítünk celluxszal úgy, hogy a pálcák kb. 1,5 cm-rel nyúljanak túl a guriga peremén.  A fonalat felülről bedugjuk a körmöcskébe, hogy kb. 10 cm-nyi lógjon ki a fonalból alul ( a gombolyagról nem kell levágni). Amikor körbeértünk, (vagyis már az első körmöcskére két szál kerülne), akkor a mozgó szálat a körmön felül vezetjük, és az alsó fonalhurkot átemeljük a felül lévő hurkon, át a körmöcske ágán (hogy belekerüljön a körmöcske belsejébe). Így folytatjuk addig, míg megfelelő hosszúságú zsinórt nem kapunk. Az alsó szálat időnként meg kell húzni a körmöcskézés közben, hogy egyenletes hurkokat kapjunk.

A kumihimo japán kézműves technika, magyarra lefordítva fonott zsinórt jelent. 

A hagyományosan selyemszálból készített fonatokból öveket, lószerszámokat, kardmarkolatok díszítését készítették. 

Fonási technika: A fonalcsomót a csomóval lefelé a fonótárcsa közepén lévő lyukba dugjuk, majd a fonalakat a bevágásokba rögzítjük. Az üres bevágást magunk elé forgatva – balról jobbra – az üres bevágástól számított harmadik fonalszálat ide rögzítjük. majd ismét magunk elé fordítjuk az üres bevágást és balról a harmadik szálat ide rögzítjük. Ezt ismételjük, amíg a fonalak el nem fogynak kb. 10 cm –re. Leszedjük a zsinórt a tárcával és csomóval rögzítjük a fonást.

Szövés fakereten, szövőszéken

Ha a gyerkőcök kellő jártasságot szereztek az alapozó technikákkal, akkor érdemes tovább lépni. Az egyszerű fakeretek különböző fonási módokat tesznek lehetővé, attól függően, hogy a láncfonalak egymással párhuzamosan, vagy egymást keresztezve futnak. A pókszövő kereten szövés technikája megegyezik a körsablonon, papírtányéron történő szövéssel, itt a középponttól kiindulva, körbe-körbe haladunk. A párhuzamos láncfonalak esetén pedig oda vissza szövünk, figyelve arra, hogy a vetülékfonal az előtte lévő sortól eltérően legyen szőve.

A szövőszéken való szövés már komoly, összetett munka, nagy odafigyelést és türelmet igényel.

Ősz levélképek

Igazi esős délelőtti, őszi szünet végi program a levél frizurás 3D-s portrék elkészítése. A nagyobbak az arc kontúrját könnyen megrajzolhatják és az orr kialakítása sem okozhat nagy kihívást számukra. KB 1 cm széles és 5 cm hosszú csíkot kell meghajtani úgy, hogy az orr formáját kiadja. (ld. a fázisfotón ) Az arcot, pulóvert, hátteret olajpasztellel színeztük, a szem helyére mozgószemeket ragasztottunk. Jó kreatívkodást kívánunk a hátralévő napokra! 😉😊👍

Az első két képen a lap alá helyezett levelek mintázatát satírozással emeltem ki. Lényeges, hogy a levelek fonákjára kerüljön a lap, mivel az átnyomódó erezet jobban kirajzolódik. A satírozást olajpasztellel készítettem. Amikor az összes levelet átsatíroztam, anilines vízfestékkel végigfuttattam a hátteret és a levelek erezete közötti területet is. Az olajpasztellről szétfutó festék érdekes szín és forma kompozíciókat hozott létre a papíron.

A másik módszer hasonló, azonban pontosan fordítva kell eljárni, először a rajzlapon ízlés szerint elhelyezett levelek kontúrját alakítjuk ki úgy, hogy a festékbe mártott szivacsecsettel végig nyomdázzuk a levelek szélét, majd, ha megszáradt a festék, a leveleket a fehéren maradt területek alá helyezve, pasztell krétával végigsatírozzuk. Ha a lapon maradtak még üres területek, azokat a festékes szivacsecsettel betölthetjük.

Nemeztulipán készítése

A vizes nemezelés igazán jó móka még a legkisebbeknek is. A gyerekek szeretnek pancsolni, szappanozni és közben észrevétlenül egy kisebb csoda születik a kezeik között. Érdemes először a nemezgolyó készítését megtanulni, így ki lehet tapasztalni, hogy mennyi ideig kell gömbölyíteni, nyomkodni, vizezni és szappanozni azt a kis gyapjú gombócot, ami a vele való munkálkodás során kemény golyóvá lényegül át. Az alábbi bejegyzés alapján könnyen elkészíthetitek. Ha kellőképpen lelkesek lettetek, akkor pedig karkötőt, vagy nyakláncot is készíthettek a nemez golyókból.

http://boglarkamuhely.blogspot.com/2012/06/elso-alkoto-tabori-foglalkozasunk.html?spref=pi

Mi most nemez tulipánokat készítettünk Fannival. 😊 Nagyon jó módszer a gyerekek finommotorika fejlesztéséhez és igazán nem bonyolult technika. Nincs nagy eszközigénye sem, szappan, forróvíz, a tulipánhoz 5, illetve 3 cm átmérőjű hungarocell golyó, hurkapálca és színezett gyapjú kell, valamint egy kimustrált törölköző, melynek segítségével a maradék vizet tudjuk majd a végén kinyomkodni a művünkből.

A megtanult technika szerint, de most egy megfelelő méretű hungarocell golyóra nemezeljük fel a gyapjút, legalább 4-5 réteg vastagságban. Érdemes többféle, egymással harmonizáló színt használni, mivel a tulipán tetején a végén kereszt formájú bemetszést készítünk, melyen keresztül kiemeljük a hungarocell golyót. A bemetszett felületekből alakítjuk ki a virág szirmokat, így a legelső réteg színe is nagyon hangsúlyos lesz. Ha szeretnénk szárat is a tulipánunknak, akkor egy saslik pálcát tekerjünk be vékonyan zöld gyapjúval, óvatosan lyukasszuk ki a tulipán alját és a szárat átvezetve rögzítsük ragasztópisztollyal. Belülről ragasszunk bele egy kis gyapjút, vagy egy réteg gyapjút nemezeljünk a kisebbik hungarocell golyóra és így rögzítsük a pálca végét. Így nem látszik a ragasztós felület. Levelet pedig filc anyagból szabhatunk a szárhoz.

Nemez golyó gömbölyítése

Kavicsfestés

A kavicsfestés nagyon hálás program, minden kis tanítványom rendkívül lelkesen mázolta, színezte és mintázta a lapos, kerek, vagy kicsit ducibb, hosszúkásabb, szabályos és szabálytalan, fehér, vagy sötétebb árnyalatú kavicsokat. Itt már az alapanyag beszerzése is kalandos lehet, hiszen folyóparton, vagy az utcán sétálva bármikor bukkanhatunk olyan darabra, amely elindítja az ember – vagy gyerek – fantáziáját.

Hozzávalók:

  • Különböző formájú és méretű kavicsok
  • Akrilfesték
  • Ecsetek
  • Kontúrozó festék
  • Alkoholos filctollak
  • Szivacs ecsetek
  • Ceruza (puha hegyű)
  • Papírlap a minta tervezéséhez

A kavicsfestésre jó néhány évvel ezelőtt találtam rá, amikor ballagó, nyolcadikos tanítványaimnak szerettem volna egy kis saját kézzel készített emléket átadni. Szerencsére a kavicsokért nem kellett messzire menni, mivel a garázs köré nagyobb méretű kulé kavicsot terítettünk, hogy a csapadékot elvezesse az épülettől. Az első festett kavicsaimhoz innen válogattam ki a legalkalmasabbakat. De ha valaki a gyűjtögetést túlságosan macerásnak tartja, az kisebb, nagyobb kiszerelésben a kertészeti áruházakban is vásárolhat különböző színű és fajtájú kavicsot.

A kavicsfestés minden korosztály számára kreatív élmény. Nincs feltétlenül szükség arra, hogy átlagon felüli kézügyessége legyen annak, aki szeretné megtanulni ezt a technikát, hiszen pl. pöttyözéssel, vagy kontúrozóval meghúzott vonalak közötti színezéssel nagyon szép és dekoratív alkotások készülhetnek. Éppen ezért már a legkisebbeknek is lehetőséget ad az elmélyült alkotásra, hiszen a színkeverés, a kavics teljes felületének befestése, majd száradás után mintázása minden gyerkőc számára érdekes és élményt adó elfoglaltság

Ha valamilyen képet, figurát szeretne elhelyezni a kavicson az alkotó, akkor a festés elkezdése előtt célszerű tervet készíteni, akár a kavics kontúrját körberajzolni egy papíron és a mintát először ide felrajzolni. A kavics formája és struktúrája is súghat, egy kerek lapos kövön például virágfej, vagy smiley mutat jól, míg egy szabálytalanabb formába akár valamilyen gyümölcsöt, vagy állatot láthatunk bele. A gyerekek számára az állatfigurák és a gyümölcsök voltak a legnépszerűbb formák, de kipróbálták a pöttyözést is és mindenki készített néhány mosolygós, vidám smileyt is.

A munkát többnyire az előzetesen minden szennyeződéstől megtisztított kavics kiválasztott színnel való alapozásával kezdtük, kivéve, ha az eredeti felület olyan szép színű és struktúrájú, amelyet kár lett volna befedni. Kavicsfestéshez kizárólag nagyon jó minőségű akril festéket szabad használni, mert az olcsó, hígabb festékek nem tudják egyenletesen bevonni a felületet! Az alapozást két rétegben kell felvinni, előbb az egyik, majd a másik oldalon is, a rétegek között száradási idő hagyásával. A kész alapra aztán tetszés szerint rajzolták fel a mintákat. A gyerekek szívesen kísérleteztek, például a szivacsecsetekkel különböző színű foltokat nyomtak a felületre, ezáltal érdekes formákat és struktúrákat alakítottak ki. A pontozáshoz radíros ceruzák radírját faragtuk megfelelő átmérőjűre, festékbe mártva így kisebb-nagyobb pöttyöket tudtak nyomni a kavicsra. Kontúrozóval hullám és csigavonalakat rajzolva kisebb részekre osztották a kavicsot, majd ezeket kiszínezve érdekes színkompozíciókat alkottak. Teljes száradás után érdemes a kész műveket vizes bázisú, színtelen lakkal kétszer lekenni, hogy maradandó legyen a gyerekek alkotta mű és a színek, formák is élénkebbek lesznek így.

A kavicsfestés az egyik olyan foglalkozás volt, ahol lehetőségem nyílt megfigyelni, hogy a megtanult technika birtokában hogyan alkotnak egyre felszabadultabban, hogyan merülnek el a Csíkszentmihályi Mihály professzor által leírt flow élményben a gyerekek. Minden alkalommal csalódottan vették tudomásul, amikor véget ért a foglalkozás, mert megszűnt számukra az idő, nem aggódtak azon, hogy nem tudják tökéletesen megoldani a feladatot, csak élvezték, ahogy egy egyszerű kavics a kezük nyomán jópofa kisegérré, vagy mosolygós napocskává alakul.

Kismadár fonalból

A kisebb gyerkőcök segítséggel, a nagyobbak akár egyedül is el tudják készíteni a fázisfotók alapján. Egy 12 cm hosszú kartonlap, vagy könyv, kártyapakli, meg némi maradék fonal kell csak hozzá, a szeme gyöngy, a csőre pedig sárga, vagy narancssárga kartonpapír. Fejleszti a finommotorikát, kreativitást és a számolási készséget is, mert színenként ötvenszer kell a fonalat a kartonpapírra, vagy könyvre feltekerni. A szárny alá egy gombócba gyűrt papír zsebkendőt tettem, hogy a kismadár formáját jobban kiadja .

Papírmasé rétegezés

A papírmasé igazán kreatív technika, érdemes már a legkisebbeket is megismertetni vele. Számtalan ötletet találhatunk a Pinteresten, hogyan készülhet PET palackból manóvár, samponos, tusfürdős flakonból cica, madár, hal, vagy akár nyuszi. A kellékek minden háztartásban megtalálhatók , így, ha végképp tanácstalanok vagytok, hogy mivel kössétek le a gyerkőcöket, a papírmaséval való foglalatosság garantált siker lesz. Sokkal egyszerűbb, mint első ránézésre látszik, ezért bátran csapjatok bele! A papírmasé tárgyak készítésekor kétféle technikát tanítottam a gyerekeknek. A tálkáknál, a sárga, befőttes üvegből készült manóvárnál és a cicánál az ismertebb újságpapír rétegezéssel alakították ki a formát, a többi manóvárnál pedig az előre elkészített papírmasé masszával burkolták be az előkészített épületet.

Hozzávalók:

  • Színes és fekete-fehér újságpapír (egy réteghez kb. egy oldal)
  • Liszt, víz a csirizhez
  • Műanyag tálkák sablonnak
  • Zsíros krém
  • Csomagolópapír
  • Színes, mintás csomagolópapír
  • Akril festék, ecset
  • Dekupázs ragasztó
  • 3 rétegű, mintás szalvéta
  • Vizes bázisú, színtelen lakk

Első foglalkozás: A ragasztóanyag kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy környezetbarát, természetes anyaggal dolgozzunk, ezért a korábban használt tapétaragasztó helyett inkább a házilag főzött csirizt választottam. Fél deciliter hideg vízben csomómentesre kevertem 3 evőkanál sima lisztet, majd a tűzhelyen melegedő 1,5 deciliter vízhez öntöttem. Kis lángon, folyamatos kevergetés közben addig főztem, amíg opálos színű és ecsettel kenhető sűrűségű masszát nem kaptam. Ez a mennyiség 3 db kb. 2 dl-es tál beragasztásához volt elég. A gyerekek a különböző formájú tálkák közül kiválasztották a nekik tetszőt és az első réteg papírmaséhoz kb. 4*6 cm-es darabokra tépték fel az újságokat. A könnyebb rétegezés érdekében váltakozva fekete-fehér, illetve színes újságpapírokat használtunk, a páratlan rétegeket fekete-fehér, a párosokat pedig színes lapok felhasználásával.

Mivel a tálak sablonként szolgáltak, ezért a külsejüket vastagon bekrémezték zsíros krémmel és az első réteget vízbe mártott újságdarabokkal burkolták, hogy a száradás után a forma elváljon a sablontól. A második rétegnél a papírdarabokra ecsettel csirizt kentek és elkezdték felragasztani a tálra. Figyelni kellett arra, hogy az egyes darabok átfedéssel kerüljenek egymás mellé, illetve, hogy levegő ne maradjon a papír alatt.

Ahhoz, hogy a tál kellő szilárdságú legyen, legalább 14-16 réteg felvitele szükséges. A három órás foglalkozás során nem volt időnk ilyen vastagságot felragasztani, mivel a rétegek között a száradási idővel is számolni kellett. Szerencsére a nagy melegben gyorsan száradt a csiriz, így 8 réteget sikerült rögzíteniük. A tálat csak a tökéletes száradás után lehet kivenni a sablonból, ezért erre és a festésre, csinosításra a következő foglalkozáson került sor.

Második foglalkozás: Egy héttel később folytattuk a munkát. A tálakat már a foglalkozás előtt megszabadítottam a sablonoktól. Egy rövid pengéjű kés segítségével óvatosan elválasztottam a műanyag alaptól és kis mozdulatokkal forgatva sikerült épségben leemelni a papírmasé tálkákat. Az egyenetlen széleket ollóval lehetett orvosolni, illetve az elválasztás során keletkezett sérüléseket az edényke belsejében egy plusz réteg ragasztásával könnyen helyre lehetett hozni. Célszerű, ha ezt a belső réteget egyszínű papírból, pl. csomagolópapírból készítjük, mivel így könnyebben tudjuk majd festeni, vagy dekupázs technikával mintázni. Ugyanígy, ha később festeni szeretnénk, az utolsó külső réteget is jó, ha egyszínű papírból készítjük el.

A tálkát többféle technikával tehetjük egyedivé, színessé. A legegyszerűbb, ha a tál belsejét és külsejét is színes, mintás csomagolópapírral ragasztjuk be, akár úgy, hogy más-más színű, mintázatú burkolást kap kívül, mint belül. Ha festeni szeretnénk, akkor figyelembe kell venni, hogy a híg festék hatására a papírmasé könnyen visszapuhul. Legjobb eredményt akkor érünk el, ha sűrű akrilfestékkel festjük a számunkra megfelelő mintájúra. Fontos, hogy jó minőségű festékkel dolgozzunk, hogy egyenletes, foltmentes fedést kapjunk. Festés után dekupázs technikával díszíthetjük tovább az alkotást, majd két réteg vizes bázisú lakkal tehetjük időt állóbbá. Igazán szép, kreatív alkotásokat készítettek a gyerekek, amelyek helyet találhatnak a gyerekszobában, vagy akár cukorkás, bonbonos tálkaként a konyhában is.

Manóvár papírmasé masszából

Hozzávalók:

  • Csiriz
  • Papírtörlő, vagy WC papír
  • Alufólia
  • PET palack, vagy befőttes üveg
  • Kartonpapír, műanyag tálka – pl. fagyis doboz teteje – a vár alapjához
  • Ragasztószalag az elemek rögzítéséhez
  • Műanyag spatulák a massza felhordásához
  • ragasztópisztoly
  • Műanyag bevonatú drót a kémény kialakításához
  • Akril festék, ecset
  • Színtelen, vizes bázisú lakk

Első foglalkozás: A manóvár készítése az egyik kedvenc foglalkozásunk volt, elsősorban a fiúk élvezték a munkát. A foglalkozás előtti napon elkészítettem a papírmasé masszát, amely a várak felületének struktúráját határozta meg. Minél finomabb, vékonyabb papírból készül a massza, annál simább felületet kapunk.

A masszához apró fecnikre téptem egy guriga jó minőségű papírtörlőt, majd néhány órára beáztattam a lavórnyi aprítékot. Később leszűrtem és kinyomkodtam belőle a vizet. A papírpépet gyúródeszkára öntöttem és csirizt adagolva hozzá, gyúrni kezdtem. Mikor nagyjából összeállt, egy tálba tettem és botmixerrel tovább pépesítettem. Igazából az arányokat illetően nehéz konkrét adatot megadni, mivel az függ a csiriz állagától és a papír minőségétől is. A gyakorlat segít kitapasztalni, hogy mikor lesz jó a massza, mert ha túl kevés a csiriz, akkor nem fogja össze a papírt és nem ragad jól, ha túl sok, akkor pedig lágy, nehezen formázható és ragacsos lesz. Sorvezetőként, tapasztalatom szerint akkor a legkönnyebb dolgozni vele, ha csomómentes, egyöntetű struktúrájú, gombócba összegyúrva képlékeny, jól formázható gyurmára hasonlít leginkább. A papírtörlő, esetleg WC papír viszonylag gyors összeállítást tesz lehetővé, de érdemes kísérletezni a fölösleges tojástartók, WC gurigák, vagy más papírok hasznosításával is. Ez esetben hosszabb áztatás és legalább egy órai főzés szükséges az összedolgozás előtt. Ha valaki szeretné a papírmasé massza szilárdságát fokozni, akkor érdemes némi fűrészport, vagy kis mennyiségű enyvet is beledolgozni. Ez a mennyiség kb. három kisebb, egy műanyag palackból álló manóvár felületére elég. (Literes kólás, nagyobb mosogatószeres, samponos flakon)

A manóvárak elkészítése is két alkalmat igényelt, mivel a festés előtt teljesen ki kell száradniuk. A munkát a vár formájának kialakításával kezdtük, a gyerekek a megfelelő PET palack, samponos, vagy mosogatószeres flakon kiválasztása után megtervezhették, hogy hogyan nézzen ki majd az elkészült alkotás. A tetőt, kéményt, ajtó- és ablakkeretet összegyúrt és formára igazított alufóliából és kartonpapírból készítették el, melyeket ragasztószalaggal fixáltak a házhoz. A házikó síkjából kiálló elemeket úgy kellett rögzíteni, hogy a papírmasé réteg felhordása során ne mozduljanak el. A kartonpapírból kivágott kereteket, lépcsőt, aljzatot, stb. ragasztópisztollyal ragasztottam fel a házikókra.

Hogy egyöntetű, jó tapadási felületet kapjanak, az első két réteget a már jól ismert rétegezéses technikával készítették el a gyerekek. Némi száradás után elkezdték felsimítani a masszát, ügyelve arra, hogy mindenhol kb. 1 cm vastagságban borítsa az anyag a várat. A munka megkönnyítéséhez különböző formájú, sima, recés, és fogazott élű műanyag spatulákat is használhattak, melyek segítségével a vár formáját pontosan követő struktúrát alakítottak ki. A befejező munkákat néhány nap száradási idő után tudtuk folytatni.

Második foglalkozás: A kiszáradt papírmassza kemény, a papír minőségétől függően teljesen sima, vagy kissé rusztikus, a vakolt felületekhez egészen hasonló tapintású. A felületi hibák finom szemcséjű dörzspapírral, vagy a problémás helyekre felragasztott papírmasé réteggel javíthatók. A gyerekek, miután elkészültek a kisebb javításokkal, nekifogtak a manóvár kifestésének. Ahogy a rétegezős technikánál írtam, itt is igaz, hogy a végeredmény nagyban függ a festék minőségétől, így itt is jó minőségű, már az első rétegben is jól takaró akril festékkel érdemes dolgozni. A festés megszáradása után az időállóság növelése miatt ajánlatos a manóvárat is színtelen, vizes bázisú lakkal kétszer lekenni. A piros tetejű, színes manóvárak nagy örömet szereztek kis alkotóiknak, igazán különleges, egyedi díszei lehetnek a gyerekszobáknak.

Manóvárak
Manóvár készítése

A cicus egy kiürült tusfürdős flakonból készült, a füleihez kartonpapírt használtam, melyet festő, maszkoló szalaggal ragasztottam a helyére. Ezenkívül a csiriz készítéshez lisztre, vízre, a rétegezéshez újságpapírra lesz szükség. A csirizhez 2 dl vízben csomómentesen elkeverünk 3 csapott evőkanál lisztet, majd folytonos keverés mellett, kis lángon melegíteni kezdjük. Akkor lesz jó, ha kissé opálos a színe és az állaga pedig lágy, pudingszerű. Az újságpapírt először szálirányban csíkokra, majd kisebb, kB. 6×5 cm-es darabokra tépjük. A cica kialakításához 3 réteg papírt ragasztottam fel, az utolsót csomagolópapírból téptem, hogy jobban befogja a festék. A rétegezéshez ecsettel vittem fel a csirizt a flakonra, majd a ráragasztott papírt is alaposan becsirizeztem. A darabokat átfedéssel jó felragasztani. Arra kell vigyázni, hogy ne maradjon levegő a rétegek alatt és az újságpapírt mindenhol alaposan érje a ragasztó. Ha készen vagyunk az első réteggel, hagyjuk kicsit szikkadni, majd felvihetjük a következőt. Ugyanígy járunk el a többi rétegnél is. Festeni teljes száradás után lehet akril, vagy tempera festékkel.

Origami – egyszerű virágok

Egyszerű, origami virágok. Néhány perc alatt egész csokorral lehet hajtogatni belőlük. A karcsú tulipánt a kék mintás, a kosarat a pöttyös papíros fázisfotók alapján nagycsoportos, kisiskolás gyerekek könnyen elkészíthetik. A tulipán feje az eredeti papír negyed részéből készült, ha elkészültek, a tulipán szárát és fejét ragasztóstifttel ragasszuk össze.